| A Velencei-tó földtörténeti vonatkozásban igen fiatal. Az óholocénban alakult ki, legfeljebb 15 ezer éves. A tó medencéje két egymásra merőleges, árkos vetődésben keletkezett. A tónak a mai, délnyugati végéből délkelet felé is kinyúlt egy medencéje, amely egykor Seregélyesig húzódott. Ez volt a Nádas-tó, amelyet a Császár-víz hordalékával az idők során feltöltött, majd az első vízrendezés alkalmával, a XIX. század végén lecsapolták. Maradványa a Dinnyési Fertő, amely igazi madárparadicsom.
A Velencei-tó vízállása a csapadék függvényében váltakozó. A csapadékos időszakok vízfeleslegét a Dinnyés-Kajtori-csatorna vezeti a Sárvízbe. A tó az évezredek folyamán többször ki is száradt. Legutóbb az 1860-as években, amikor aszályos évek követték egymást. Ebben az időben katonák gyakorlatoztak üres, homokos, agyagos medrében. Máskor viszont elárasztotta a déli part településeit. Emiatt 1838-ban Fejér vármegye közgyűlése elé került a Velencei-tó lecsapolásának ügye. Gárdony község lakói később is, több ízben fordultak beadvánnyal a megyéhez a tó lecsapolása érdekében, azzal a szándékkal, hogy termőföldeket nyerjenek. Végső ötletként nemcsak az árvízveszélyt és a kiszámíthatatlan vízjárást, hanem a tó "egészségre káros", párás levegőjét is szóvá tették.
A tó első katonai térképe 1783-ban készült, ezt követően Chiapó Benjamin 1792-ben a tó lecsapolásának tervét készítette el. Szerencsére a terv nem valósult meg. Körülötte az 1930-as években indult meg az üdülőterület kiépítése. Mivel a környéken élő lakosság egyik fő megélhetési forrása az állattenyésztés volt, nehézségekbe ütközött a fürdőzés kulturált körülményeinek kialakítása. Kezdetben a gárdonyi gazdák a fürdőzők közé is behajtották lovaikat, szarvasmarháikat, juhaikat, mert itt itatták és úsztatták az állatállományt. A strand zajába a gyepén legelésző libák gágogása és kacsák hápogása vegyült. Ezt a helyzetet azonban hamarosan rendezték. Biztosították a közrendet, a közbiztonságot, felügyeltek a közerkölcsökre és a közegészségügyi állapotokra. Folyamatosan szépült, fejlődött a nyaralótelep. Ebben az időszakban ismét felmérés és térkép készült a tóról. 650 méréssel a víz mélységét, légifelvételekkel pedig a nádasok kiterjedését is pontosan tisztázták. 1935-ben megalakult a Velencei-tavi Országos Szövetség, amelynek célja a tó fejlesztésével kapcsolatos teendők összehangolása és a téli sportok fejlesztése volt.
A XX. század közepére iszaposodásnak indult tó megmentése érdekében végzett, a táj és a természet értékeit megőrző, átfogó és tervszerű szabályozási munkálatok az 1960-as évektől kezdődtek. Ennek során elsődleges cél a tó elöregedési folyamatának megállítása volt, ami főként az idegenforgalom érdekeit szolgálta, de elősegítette az élővilág eredeti állapotának fennmaradását is. Az ideális vízszint biztosítására ekkoriban épült a Zámolyi-Pátkai-víztároló. Mára - az üdülési igények figyelembevételével - megoldódott a tó vízszintszabályozása. Egyes feltevések szerint, az egykor Fertőnek nevezett Velencei-tó a mellé költözött olasz telepesekről kapta nevét. Az első írásos feljegyzés a környékről 1193-ból maradt fenn. III. Béla oklevele szerint a területegy része ekkor a keresztesek birtokában volt. A tatárjárás idején és a török világban a tó rejtegette az üldözötteket. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
